~ 9. Moment ~

Épp az ebédemhez szeleteltem a zöldségeket, amikor a telefonom egy pityenéssel jelezte sms-em.

A srácokkal azt beszéljük, milyen jó lenne újra látni. Nincs kedved ma este egy kis bulira nálam? 

Harry

Megmosolyogtatott ez az apró üzenet, és egy gyors kéz mosás után visszapötyögtem a választ: 

Nagyon szívesen megyek :) 6 körül jó? És vigyek valami kaját vagy piát? 

Z xx

   Elraktam a telefonom és befejeztem az ebéd készítést. Egy jó véres nyomozós sorozat epizódja alatt el is fogyasztottam, és máris készülődni kezdtem. Harry arra kért hogy valami süteménnyel lepjem meg őket, úgyhogy kezdődhetett elölről a sütés- főzés. Bekapcsoltam egy inspiráló zenét és lapozgatni kezdtem a szakácskönyvet. Elhaladtam a muffinok mellett, mert úgy gondoltam, abban nincs semmi új. Egy régen bevált sajtos pogácsa recept viszont teljesen jónak ígérkezett, úgyhogy neki láttam. Lisztet, tojást kevertem össze, mellé sajtot, sót hintettem. Kis pogácsákat formáltam, és semmi perc alatt a

sütőben kötöttek ki a kis tészták. Amíg az első adag sült egy édes süti után néztem, és meg is találtam a tökéletest. Egy viszonylag egyszerű, könnyű tésztában csoki és keksz darabok. Mennyeinek nézett ki, úgyhogy rögtön neki láttam. A pogácsákat dobozba raktam, és csokit, kekszet daraboltam. Rászórtam a még híg masszára és egy nagy sóhajjal löktem be a sütőbe. 

     Közel három órámba telt elkészíteni ezeket, úgyhogy akár már készülődhettem is. A fürdőbe sétáltam, megszabadultam lisztes ruháimtól és beálltam a zuhany alá. A hajam kiengedve tapadt a hátamhoz, amint átjárta a víz. A meleg cseppek jólesően szántották bőrömet, míg a tusfürdő simasága begyógyította az általuk hagyott sebeket. Hagytam magam egy kicsit, hogy élvezzem a vizet és a meleget, és csak akkor szántam el magam arra hogy kilépjek, amikor végleg eláztattam magam. Magamra tekertem egy törölközőt és dideregve siettem a szekrényemhez. Idegesen próbáltam minél hamarabb ruhát találni magamnak, elég kis sikerrel. 

Tudtam hogy inkább beszélgetősebb estére számíthatok, minthogy tizenegykor úgy döntünk hogy felkerekedünk és elcaplatunk egy királyi szórakozó helyre. Farmert vettem ki és pólót, hozzá tornacipőt. Egy fekete szett után magamra vettem a pólót, a nadrágot és halkan dúdolva indultam hajat csinálni. Feszes kontyba fogtam össze, majd egy napszemüveget húztam a fejemre. A tükörből egy izgatott csajszi kacsintott vissza. 

   Összeszedtem a sütiket és magamra aggatva a szatyrokat indultam útnak. Lebattyogtam a kocsihoz, a csomagtartóba beraktam a dolgaimat, és már éppen beszállni készültem, amikor egy halk hang szólalt a hátam mögött:

- Nem szólok senkinek!- ijedtemben összerezzentem és hátra fordultam. Egy szőkehajú lány állt mögöttem. Öltözéke átlagos volt. Tornacipőt, farmert és pulcsit viselt, haja lengén omlott vállára.
- Nem szólok senkinek, hogy itt laksz, ígérem!- mondta még mindig halkan. - De muszáj volt megtalálnom téged. Amikor megláttam egy új arcot a plakátokon, rögtön elöntött a vágy én is oda akarok kerülni. Segíteni szeretnék a családomnak. Csak azért szeretném ezt. Nem lennék nagyravágyó, ha tudnám másképp is tudnék annyi pénzt keresni, amennyi elég ahhoz, hogy eltarthassam a családom. De tudom, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy csak úgy tudom megkeresni a pénzt, hogy híres leszek. És még a munkámat is élvezni fogom. Csak egy tanácsot szerettem volna kérni tőled, hogy hogyan válthatnám valóra a saját álmom?
- Édesem!- sóhajtottam, és magamhoz szorítottam. Teste remegett, és úgy szorított, mintha az élete függne tőlem. - Figyelj rám, most nagyon! Nekem is hasonló volt a célom. Nagyon sokat küzdöttem, sokszor elfáradtam. De nem adtam fel. Én is olyan voltam, mint te. Tudatlan, de mindent tudni akaró. Csak annyi a tanácsom, hogy ne add fel és tarts ki örökké. Jöhet bármi, te állj szilárdan, és ne hagyd hogy egy apró hullám feldöntse az óriási erődöd!-  szavaim értő fülekre találtak, és láttam, ahogy remény csillan szemeiben. Megértette amit mondtam.
- Köszönöm!- súgta, majd egy könnycsepp gördült le arcán. Mosolygott, ahogy én is. Utoljára megölelgetem, és elkértem a telefonszámát. Elővette rozoga készülékét, és elmotyogta a számot.
- Megígérem fölhívlak, de most mennem kell. Ne feledd amit mondtam!- mosolyogtam rá egy utolsót bíztatásképp. Beültem a kocsiba és a hideg kirázott az érzéstől, ami átfutott rajtam. A kislány, a magabiztosságával, a törékenységével és a lényével is a kiskori énemre. Hittem neki. Mindenben. Tudtam, hogy figyel szavaimra és betartja őket. Muszáj szereznem neki egy állást. Azonnal kattogni kezdett az agyam, milyen munka lehet alkalmas számára. Ösztönösen kanyarodtam az utakon, és próbáltam nem a lányra koncentrálni.
Harry háza a külváros nyugodtabb negyedében helyezkedett el. A nap már alacsonyan járt, de még így is kivehető volt a vidám környék összes háza. Leparkoltam a kocsi bejárón és táskáimmal megrakva csöngettem. Halk hang majd a kapu kinyílt, utat engedve a ház felé. Köves út vezetett a bejárati ajtóig. Az út mellett élénk színű virágok zárták kelyheiket, a fű már nedvesedett az esti harmattól. Nehézkesen nyitottam ki az ajtót, ami mögött ismert környezet rejtőzött. Voltam már Harrynél, most mégis más volt a ház. Sokan voltak benne, zajosak voltak. Élettel töltötték meg.
- Sziasztok!- kiáltottam, miközben megszabadultam a terheimtől és cipőmtől.
- Jéé, azt hittük már sosem érsz ide! Szia!- hallottam Louis hangját, majd kezeit körém fonta. Megpuszilt és mosolyogva intett.
- Helló!- puszilt meg Zayn is, és hasonló képpen tett Liam és Niall.
- Üdv nálam!- ölelt át Harry, és csendben, csak hogy én hallhassam: - Újra Fée!- majd két puszit hintett arcomra. Hangja megbabonázott, közelsége vadított.
- Látom jó sok mindent hoztál!- hallottam meg Niall hangját a konyhából. Körbenéztem és a szatyraimnak csak hűlt helyét találtam.
- Niall, nem illik mások cuccában kotorászni!- csaptam kezére, amire ő nevetve odébb lépett. - Harry kapatok két tálat?
- Persze!- mondta és a szekrényből két fém edényt szedett ki. Tele raktam őket az általam hozott finomságokkal, végezetül egy üveg bor is előkerült.
- Hú, pont most akartam kérdezni, hogy nincs-e valami pia, de akkor koccintsunk!- kapott elő poharakat a szekrényből Liam.
- Te sütötted ezeket?- bökött a sütik felé Louis.
- Nem, a kutyám!- mosolyogtam rá.
- Nincs is kutyád!- hangzott Zayn jogos megállapítása.
- Idióta!- bontotta ki Liam a bort, majd töltött a poharakba.
- Én sütöttem!- nevettem, majd felvettem egy poharat. A fiúk is egy- egy pohárral álltak körbe.
- Koccintsunk Zozira, mert megérkezett!- harsogta Niall, és összeütötte poharainkat. Végig koccintottam a társaságot, majd leültem az asztalhoz.
- Mi újság veled mostanság?- hangzott Zayn hangja.
- Megvagyok. Sokat járok erre- arra interjúk, rajongók, ilyesmik. Veletek? Mikor indultok turnéra?
- Pontosan 4 nap múlva!- mondta izgatottan Niall. - Amúgy én jól vagyok, és nagyon finom sütit csináltál, mennyei!- bólogatott a szöszi, én pedig csak egy mosollyal köszöntem meg a bókot.
- Megvagyunk. Nagyon húzós most, de túléljük!- mondta Liam, örök nyugodtsággal hangjában.
- Persze! És amúgy is, nem túlélni kell, hanem megélni!- néztem végig bíztatóan a csapaton.
- Milyen igaz!- mélázott el Louis, amire csak hangosan felnevettem.
- Mit tervezünk ma estére?- szólalt meg Harry, most először.
- Én 10 körül elmegyek!- mondta Zayn.
- Ne már tesó! Ahj.- nyafogott Louis és Niall.
- Srácok még itt vagyok! Majd akkor sírjatok ha elmegyek, okés?- mosolygott féloldalasan Zayn.
- Többiek? Mert én nem terveztem semmit, csak hogy ülünk meg beszélgetünk.
- Szerintem mi is ennyit terveztünk, nem?- pillantottam körbe, amit mindenki bólogatva nyugtázott.
- És milyenek a rajongóid?- kérdezte hirtelen Harry. Egyből a szőke lány ugrott be a parkolóban, de úgy döntöttem, ő maradjon az én ügyem.
- Hihetetlenül aranyosak! Mindig írnak twitteren, és integetnek amikor nyilvánosan vagyok. Odajönnek hozzám, megölelnek és fényképet kérnek. Olyan hihetetlenek. Hogy így szeretnek. Apró ajándékokat küldenek és mindig tudják mikor van szükségem rájuk.- mondtam könnyes szemmel. Visszanyeltem a kitörni kívánkozó zuhatagot és egy mosollyal emeltem fel a fejem.
- Tényleg olyan kis aranyosak tudnak lenni!- mosolygott Niall.
- Vigyázz, mert a hölgy félre érti!- bökött felém Lou, amire csak egy nagyot csaptam hátára.
- Hölgy, mi?!- nevettem rá.
- Mégsem mondhatom, hogy úr. Megkértél, hogy senkinek ne mondjam el. Hogy maradjon a kettőnk titka!- mentegetőzött nevetését visszatartva a kócos srác.
- Igaz, igaz. Persze!- bólogattam, komolyságot színlelve. A többiek értetlenül szemlélték a furcsa jelenetet, amit nem csodálok. Végül én voltam az első aki, hangos nevetésben tört ki, amit a többiek követtek.
- Amúgy múltkor eszembe jutott egy kérdés, amit nem tettünk fel a showban!- kapta fel fejét Niall.
- Hát halljuk!- mondtam, és kortyoltam a boromból.
- Van barátod?- mosolygott.
- Nincs!- mosolyogtam vissza, hasonlóan idiótán.
- Nem hiszem!- nyögött Liam.
- Miért?- kérdeztem.
- Lehetetlen, hogy nincs pasid. Komolyan. Ugyanúgy lehetetlen, mint ahogy Hazzának sincs csaja... Azt sem értem!- ingatta fejét Zayn.
- Niallnak sincs... Tudtommal!- kerestem a szőke tekintetét, de minden szem kontaktust került.
- Én ebben nem lennék olyan biztos!- kotyogott közbe Harry.
 

◆◆◆

- Megyek srácok, későre jár már!- szedtem össze a dobozaimat és vettem fel a cipőmet.
- Jó volt látni!- pattant fel Louis és jól megszorongatott.
- Téged is!- mondtam és puszit nyomtam enyhén borostás arcára.
- Aztán legyél jó nagylány!- ölelt át Niall. Megpusziltam és mosolyogva a lelkére kötöttem: úgy lesz.
- Vigyázz magadra, rendben?!- mondta apáskodva Liam, és átölelt. Bólintottam és Harryhez fordultam.
- Kikísérlek!- lengette meg előttem kulcsát, majd az ajtó felé indult. Kinyitotta előttem és maga elé engedett. Visszaintegettem egy pillanatra az ott maradt három fiúnak, majd elindultam a sötétbe burkolózott úton.
- Köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam!- mondtam bizonytalanul. A gyomrom megremegett tekintetétől, amely perzselve futott végig arcomon.
- Ugyan már!- húzott magához. Másfél fejjel magasabb volt nálam, így jócskán elvesztem karjaiban. Ölelése melegítő nyugalmat és biztonságot sugárzott. - Én köszönöm, hogy eljöttél!- emelte fel mutató ujjával állam. Arcaink alig pár milliméterre voltak egymástól. Leheletét éreztem minden porcikámon, s mind egy újabb és újabb érintésért sikoltozott. Ajkai a késő éjszakai sötétben is vörösen, hívogatón csillogtak. Elmosolyodott, a nevető ráncok előhozták az imádott gödröcskéket.

- Nem fázol?- kérdezte halkan.
- De, nagyon!- sütöttem le a szemem. Arca aggódást sugárzott. A homlokomra nyomta ajkait és érzéki csókot hagyott ott.
Utoljára megölelt és elengedett.
- Harry?- mondtam halkan.
- Fée?
- Nem tudok elég hálás lenni!- suttogtam, majd elhajtottam a sötét éjszakába.


Sziasztok!
Ismét sok késéssel, de megérkeztem. Nem igazán voltam gép közelben, azért maradtak el így a részek, de mostmár nagyon igyekszem. Még egy rész lesz, ami után egy átkötő rész következik és végül az, ami miatt elindítottam ezt a blogot! De mindenről részletesen beszámolok, ha itt az ideje!
Hihetetlenül hálás vagyok az 1850 megtekintésért, és Petrának a kommentért, nagyon jól esett!
Kitartás a sulihoz, legyetek jók!

Remélem nem okozok csalódást!

Berry, xx