~ 12. Moment ~

- Lányok!- kiáltottam ki a terasz ajtón. - Sam! Gyertek teríteni kérlek! Mire kimondtam három barna lobonc surrant be mellettem az ajtón.
- Anyu, mi lesz az ebéd?- nyalta meg száját Mia.
- Húsleves és milánói.- mosolyogtam.
- Jupiiiii!- kiáltotta Rosie és koszos kezét nadrágjába törölte.
- Menjetek kezet mosni, kérlek!- szóltam rájuk, amire a két lány eltűnt a fürdőszobában. Sam akkor kanyarodott ki onnan.
- Milyen volt a délelőttöd, kicsim?- simogattam meg feje búbját.
- Jó volt! Olvastam. Anyu, te tudtad, hogy Holden (Holden Caufiled- J. D. Salinger: Zabhegyező- szerk. megj.) nagyon hasonlít rám?- nézett rám igéző szemeivel.
- Tényleg sok közös van bennetek!- bólogattam egyetértőn. Most belegondolva, Holden ugyanúgy keresi a helyét mint Sam. Bár a regény hős idősebb Samnél, annyi gondolatuk ugyanaz. Nagyon érdekes.
- Anyu, nézd!- Rose egy csokor százszorszépet tartott kis kezei között. - Neked szedtem!- ölelte át

csípőm.

- Köszönöm, beleteszem egy vázába, rendben? És odarakjuk az asztalra!- indultam a konyha felé.
- Apáék mikor jönnek?- tudakolta Mia, szalvétákat hajtogatva.
- Akkor hívott, amikor elindultak, úgyhogy lassan ideérnek! Sam, hoznál egy merőkanalat?- néztem rá, majd bólintott és a konyhába ment.
- Mit csinálunk délután?- kérdezte Rose.
- Még nem tudom! Mit szeretnétek csinálni?- néztem rájuk.
- Vidámpark!- kiáltotta Mia.
- Menjünk állatkertbe!- Rosie vágya ez volt.
- Anyuu! Könyvesbolt!!- nézett rám boci szemekkel Samuel.
- Mi lenne ha itthon lennénk és aludnánk?- hallottam meg a hátam mögül azt a hangot, amelyet a legnagyobb hangzavarban is kristály tisztán hallanék.
- Apuuuu!- futott oda hozzá a két lány és átölelték a derekát. Harry lehajolt hozzájuk és mindegyikük fejére egy-egy puszit nyomott. Samuel is megölelte apját, miközben a bátyja cammogott be az ajtón.
- Kicsim!- öleltem át a fölém magasló kisfiamat. - Milyen volt az edzés?
- Jó. Csak elfáradtam!- biccentett egy szék felé, mire elengedtem.
- Szia drágám!- ölelt át Harry és piros ajkait az enyémre nyomta. Szolíd csók volt, mégis indulattal és érzelmekkel teli. Csókjai máig is hevítenek és elborítják az agyam. Elváltak ajkaink, majd egy utolsó puszit nyomott homlokomra, és eltűnt a szobánkban.
- Damien, szedhetek levest?- kérdeztem, amire ő csak egy nagyot bólintott. A többiek is türelmetlenül várták a sorukat, és Harry is megérkezett az asztalhoz.
- De szép virágok! Ki szedte őket?- nézett körbe.
- Rosie! De apu, az hogy lehet hogy van amelyik rózsaszín, de van ami fehér, és a közepe mégis mindegyiknek sárga és... - hadarta Mia.
- Kicsim, lassabban!- mosolyogtam rá, miközben férjem tányérjára mertem az első fogást.
- Szóval kérlek, az úgy van, hogy nem mindegyik ugyanolyan fajta, ezért van fehér is meg rózsaszín is, a közepe pedig azért sárga mert az vonzza a bogarakat!- mondta Harry.
- Ó! Értem!- bólintott Mia, és szájába kanalazott egy nagy szelet répát.
- Akkor mit tervezünk délután?- kérdezte mély hangom Dam.
- Én aludni tervezek!- emelte fel kezét Harry, amire a lányok kuncogni kezdtek.
- Ne már, apa! Mi lenne ha áthívnánk a többieket?- vetette fel Damien.
- Juj tényleg, anya! Olyan régen láttam már Camet meg CeCe-t! Jöjjenek áááát!- harsogta tele szájjal Mia.
- Belle is hiányzik már!- suttogta Rose mellettem.
- Szóval jöjjenek át?- pillantottam végig a kis családon. Mindenki eszeveszett bólogatásba kezdett, boci szemeket meresztett és bájosan mosolygott. - Hát legyen!- nevettem el magam. Felálltam és összeszedtem a tányérokat.
Hallottam a konyhából, ahogy a lányok izgatottan szervezkedni kezdenek, a fiúk pedig azon gondolkoznak mivel vicceljék meg a banda két fő móka mesterét, Niallt és Louist.
- Tényleg örülnél ha átjönnének?- dőlt a konyhaajtó keretének Harry.
- Én is rég láttam a lányokat! A fiúk is hiányoznak már. És bár tényleg nem olyan, mint rég, jó néha újra együtt lenni!- mosolyogtam rá.
- Akkor oké!- bólintott és hozzám sétált, átölelt és puszit nyomott a fejemre.
- Bevinnéd ezt?- nyomtam kezébe két alátétet. Én kesztyűvel fogtam meg a forró mártásos tálat és a másik kezembe a tésztát fogtam. A gyerekeink egyik kedvenc étele a milánói. Öröm csillant szemükben a tálak láttán. Mind a négyük arca teljesen piros volt a szósztól, így ebéd után rögtön ennek eltüntetése volt a fő cél. Azonnal kiiramodtak a kertbe és elnyelte őket a zöld pázsit.
Harry ledőlt a kanapéra, én pedig elpakoltam az ebéd maradványait.
- Mikor jöhetnek?- kérdezte csukott szemmel.
- Én a holnaputánra gondoltam! Vagy van valami dolgod aznap?- huppantam le mellé. Kezeinket összekulcsolta és magához húzott. Hosszú karjaival átölelte vállam, majd megpuszilt.
- Semmi! Akkor szerda? Addigra el tudunk készülni?
- Persze, azért nem a holnapot mondtam. Akkor holnap főzök és, szerdán meg akár délelőtt is jöhetnek, kinyitjuk a medencét a gyerekeknek, meg ilyesmik. De akkor holnap legyél a gyerekekkel, mondjuk menjetek el vásárolni. Ez így jó?- néztem fel rá.
- A legjobb!- bólintott és hanyatt dőlt a kanapén, magával rántva engem is. Felnevettem és arcom nyakába fúrtam, amire ő is nevetni kezdett. Arcán megjelentek a nevető ráncok, szeme picire zárult és teleszájjal nevetett.
- Írok egy körüzenetet, oké?- vette elő telefonját, mikor már nem rázkódott a nevetéstől. Bepötyögte az adatokat, és megkérdezte kinek jó a szerda. Rögtön jött a válasz Louistól, Zayntől és Liamtól. Mindhárman kitűnő ötletnek tartották és nem sokkal később a Horan család üzenete is megérkezett, miszerint ki nem hagynák a kis összejövetelt.


Sziasztok!
Sok késés után egy rövid rész.
Sajnálok mindent.
Jó olvasást!
Bezz, xx

~ 11. Moment ~

Sziasztok!

Elérkezett a szombat, így a fejezet is. 

  Említettem már, hogy egy picit mást szeretnék alkotni. A többi blog- amiket személy szerint nagyon kedvelek- a két főszereplő életéről szól. Arról, ahogy megismerkednek, elcsattan az első csók, vagy az első alkalmukat töltik együtt. Aztán veszekszenek, kibékülnek, és minden nagyon szép. Ezek után, írnak egy epilógust, amiben már a gyerekeik szerepelnek. És vége az ő történetüknek. 

   Az enyém itt kezdődik. Harry és Zozi történetének elejét tudjátok, hiszen az múlt 10 fejezet erről szólt. Itt a 11-dik, ami felvázolja, mi történt velük egy bizonyos időtartam alatt. És e fejezet után következnek azok, amikben a gyermekeik életébe kukkantunk be, megnézzük milyenek felnőttként ezek az emberek!

  Nagyon remélem tetszeni fog nektek, és ha bármi nem volt világos vagy csak megjegyzésetek van, kommenteljetek nyugodtan!

Jó olvasást!

Remélem nem okozok csalódást!

Berry xx

Kedves Naplóm!

   Úgy vélem, éppen ideje beszámolni néhány dologról, amik az elmúlt években történtek. A legutóbbi bejegyzésemben még álmodozó tini lányként körmöltem, de ma már...
 Egy nagy takarítás alkalmával akadtál a kezembe és kötelességemnek éreztem, hogy felcsapjalak és leírjak mindent, ami történt.
     Feleség és boldog anya lettem, képzeld! Gyermekeim születtek, pontosan négy. Harry Styles gyermekeim apja, szerető férjem és csodás barátom. A gyermekek nagyok már. Damien (Edward), a legnagyobb, már 15 éves. Samuel(Aaron) 13, Amelia (Katie) 11 és Rosalie (Anne) 9 éves.
Harry csodás apuka. Mindegyiküknek megadja azt, amire szükségük van. Odafigyel rájuk, és meghallgatja őket. Valahányszor valamelyikőjük úgy szólítja őt "Apa" mindig csillog a szeme a büszkeségtől. Jó őket nézni, ahogy a melegben fociznak a kertben. Ahogy néha beszabadulnak a konyhába, és merő jóindulatból akkora kuplerájt csinálnak, hogy két nap múlva is az általuk készített étel maradványait találom szerte- szét a konyha zugaiban. Aranyosak. Mind az öten az életem értelmét jelentik.
Olyan szépek a gyerekeink. 

   Damien szakasztott apja. Huncut vigyor, gödröcskék, smaragd zöld szempár és kezelhetetlen hajkorona. Harry kicsi énje. Mindig mozog és mindene a foci. Louis kisfiú híján őt tanítja cselezni, ugyanis Lout négy gyönyörű lány gyermekkel áldotta meg az ég.
   Samuel inkább rám hasonlít, mint Harryre. Haja egyenes és sötét, mint az éj. Szeme pajkos, zöldesen csillog, de néha, amikor a kedve borús, barnára vált. Kiegyensúlyozott csendes fiú, kevésbé látszik meg rajta a kamaszkor, mint a bátyján. Vele ellentétben olvas és néha tanul is. A bátyja az összes figyelmét a focinak és a sportnak szenteli, míg Sam, bár sportol, nem a legfiúsabb sportot űzni. Vív. Illik a lényéhez, hiszen mindig meggondoltan cselekszik és vigyáz testvéreire. Egyszóval Sam egy jó srác.
   Amelia, nekünk csak Mia. Hosszú hullámos gesztenye barna haja és sötét szeme van. Hangja csilingel, akár egy karácsonyi csengő. Mindig beszél, mindenhez van hozzáfűzni valója, és igazándiból nem is nagyon érti, miért nem fér bele minden tudás a fejecskéjébe. Akkor is beszél, amikor nincs kihez. Mindig bohóckodik, és a bátyjait nyúzza valami játékért. Nem igazán kedvel a konyhában sürgölődni, inkább az apját figyeli kerti munka közben és szórakoztatja. Mia a család bohóca.
   Rosalie, Rose, Rosie. Magamra emlékeztet. Arra a kislányra, aki csendben ül egy kövön, órákon keresztül, csak hogy láthassa, hogyan öl meg egy pók egy szúnyogot. Arra a kislányra aki csendes, de ha egyszer kinyílik a szája, senki azt be nem csukja. Rosie kíváncsi, de nem annyira mint a nővére. Nyugodtabb és kiegyensúlyozotabb nála. Sok a közös benne és Samuelben. Sokat vannak együtt, ami miatt Damien állandóan piszkálja őket. Az meg nagy fiú már, mindig mindent félre ért és rosszra tanítja Miát. Mia örökké a bátyja nyomában van, lesi minden mozdulatát, és amennyire tudja utánozza. Rose visszahúzódó kicsit, de ez talán azért van, mert ő a legkisebb. Ő az én kis másom!
     Harry pedig... Harry még mindig az én Harry mackóm. Máig is Fée-nek szólít, és apró bókokat hagy maga után, akármerre jár is. Amikor megkérte a kezem, rögtön tudtam, hogy örökre szeretni fogom ezt a baj keverő majmot. Az esküvőn mindent úgy szervezett, ahogy én szerettem volna, és mindig a kedvemben jár. Amióta apa lett megváltozott. Komolyabb lett, vonásai megkeményedtek. Olyan apa szeretne lenni, akire büszkén gondolnak vissza a gyermekei, és úgy vélem jó úton jár efelé. Amikor sikerül pár percet ketten töltenünk, ölel, csókok, csak hogy tudja övé vagyok teljesen. Komolyan veszi az életet, nem viccből kel fel reggelente. Dolgozni jár nap mint nap, este viszont mindig haza jön és kifulladásig játszik a gyerekekkel. Aztán fáradtan ágyba dőlünk, és egymás karjaiban alszunk el. Másnap kezdődik az egész elölről. Amikor tud elmegy a gyerekekért, edzésre viszi a fiúkat, táncra a lányokat. Alkalmanként vacsorát főz és igyekszik mindenben segíteni. Hétvégente a kertben dolgozik vagy szerel. Sokat focizik Damiennel, Sammel sakkozik, Mia tea délutánt tart neki, Rose pedig befészkeli magát az ölébe és ennyit kér tőle: Apu, csak beszélgessünk. És akkor beszélgetnek. Néha macskákról, máskor pedig a tejútról. Mindig másról.
   Ha már Harry, akkor One Direction, ugyen?! Nos, igen. A 1D már hivatalosan nem létezik. A fiúk jó pár évvel ezelőtt megtartották a búcsú koncertet ott, ahol életükben először koncerteztek és könnyek között elhagyták a színpadot. Dönteniük kellett. És ők az élet és a család mellett döntöttek. Mindenki csendben haza ment a feleségéhez, aki otthon egy csókkal és öleléssel várta, majd szépen bezárta azt a kiskaput ami a One Direction kapuja volt. Nagyon jól elraktározta az emlékek hadát, hogy majd a kislányok és kisfiúk, akik kíváncsiak erre történetre, meghallgathassák.
     Louis négy lányával Alishával, Rebeccával, CeCe-vel, Cambellel és Eleanorral él boldogságban. Vettek egy óriási házat, melyben kényelmesen elférnek mind a hatan és most ráérősen tengetik napjaikat. Eleanor, amint nagyobbak lettek a gyerekei nyitott egy kis kávézót a külvárosban, ahova azért mész be, hogy kiszakadj a szürke hétköznapokból és lenyugodj kicsit. Louis foci edző lett, és néha még visszatér a pályára. Eddzi a kis lurkókat, akiknek az anyukái egykoron rajongóként sírtak a koncerteken, ma már csak egy visszafogott "Tomlinosn edző"-re futja.
     Perrie és Zayn három gyermeket nevel. Benjamin, Emily, és Azy szüleik összes tulajdonságát megörökölték. Benjamin egy kicsi Zayn, míg Emily egy kicsi Perrie. Azy pedig... Fekete haj és igéző kék szem. Maga a megtestesül gyönyörűség. Arra már rájött a kis család, hogy Azy-t a színpadra teremtette az élet. A most 12 éves lány él hal a színpadért és a rivaldáért. Benjamin még keresi az útját, de nagyon hajlik az éneklés felé. Hangja Zayn titokzatosságát és Perrie bársonyát örökölte. Párszor hallottam énekelni, és mindig egy gyönyörű kis srácot láttam benne, annál szebb hanggal. Emily pedig még nagyon keresi az útját, bár szerintem teljes mértékben tudja merre halad. Imád írni. Képzelő ereje az egekben szárnyal, szókincse nagyon sokszínű. A Malik család három művészlelket nevel.
     Danielle és Liam. Igen, Danielle! Sophia egy csúnya megcsalással vetett véget a három és fél éves románcnak. Liam újra Daniellel kezdett találkozgatni, és fellángolt a régi szerelem köztük. Két fiuk Bastian és Logan nagyok már. Mindketten erőteljes személyiségek, de ezzel együtt nyugodtan, kiegyensúlyozottak és mindig vidámak. Danielle tánc karierrje a terhességgel megszakadt. Ő ma pici, 3-4 éves, lányokat tanít a tánc alapjaira, míg férje magán vállalkozást nyitott. Palántáik sokat vannak velük, így a Payne család egy nagy összetartó baráti kör. Ők legalábbis így tekintenek egymásra.
     És végül, de nem utolsó sorban Niall és Dasie. Bizony, az én Dasiem. Sokáig senki nem tudott a viszonyukról, még én sem. Miután Dasie megnyitotta a kis éttermét, csendben és boldogan élt, míg nem a szőke herceg belépett, az étterembe, és ezzel egyúttal Rapunzel életébe is. Így hangzana meseként. Igazi tündér mese az ő történetük. Dasie tőlem függetlenül ismerte meg Niallt aki, mint kiderült, minden péntek este és szombat délben falatozóban evett. Lassan kialakult közöttük valami, amiről maguk sem tudták mi. Aztán, elmúlt egy kis idő és elhatározták elmondják nekünk szerelmüket. Mindennél jobban örültem amikor esküvőt kellett szervezni és baba ruhákért szaladgáltunk a terhes barátnőmmel. Szerelmük gyümölcsei Chaz, Jay és Anabelle. Mindhárman szőkés barna hajúak és mindig viccesek. Apjuk humorát és édesanyjuk realitását örökölték. Dasie még szebb lett, amióta gyermekeit vezeti azon a bizonyos úton, a nagybetűs élet felé és tudja, hogy van egy férfi, aki, így szereti, ahogy van. Végre néha elhiszi, hogy csodálatos és nagyszerű anya. Horanék három mókamestert nevelnek, és van hogy a negyediket is meg kell nevelni.
        És végezetül, én. Mára már nem foglalkozom színészettel, már csak magam vagyok és az írás. Tudósítok, cikket írok újságoknak. Eleinte nem bíztam ebben a munkában de, már tudom, jól választottam.
Harry mindig, mindenben támogat, így könnyű olyat tenni, ami tetszik neki. Imádja amikor hétvégén énekelve és nevetgélve készítünk ebédet Rosieval, vagy amikor fáradtan, munka után csak lerogyok az ágyra és elalszom. Olyankor mindig azonnal ugrik, főz és előkészíti a gyerekeket a másnapra. Nagyon odaadó férj, nincs jobb nála kerek e világon.
Ahogy a gyerekeink nőnek, látom, ahogy megváltoznak. Nem csak hogy többet esznek, minden héten kinövik a fél ruhatárukat. Az arcuk, a gondolkodásuk komolyodik és látszik, kinek a gyermekei ők. Ha ma nagy családosan, hatan, megyünk az utcán, egy velem egykorú hölgy mindig odajön hozzánk és gratulál a gyerekekhez. Mosolyogva mennek el mellettünk és felidézik, az őrjöngő rajongó korszakukat.
   Valahogy így. Valahogy így lettem én és az életem. Így alakultam én.
  Köszönöm, hogy meghallgattál! Ígérem nem hanyagollak el. De most mennem kell ebédet főzni!

Május 10, London

A történetben szereplő gyerekek nevei

STYLES

Damien Edwars S.

Samuel Aaron S.

Amelia Katie S.

Rosalie Anne S.

TOMLINSON

Alisha Blake T.

Rebecca Jane T.

CeCe Louise T.

Cambell Marie T.

HORAN

Chaz H.

Jay H.

Anabelle H.

MALIK

Benjamin Yaser M.

Emily Najaf M.

Azy Saria M.

PAYNE

Bastian Jace P.

Logan P.