~ 10. Moment ~

Harry szemszöge

         Korán reggel a csengő egyenletes visító hangjára ébredtem. Ki a franc lehet ilyen korán? Órámra néztem, és bár korán egyáltalán nem volt, fájt hogy ki kell kelnem az ágyamból. Felvettem egy pólót és nagy nyögések és ásítozások közepette elhagytam a szobám. Hunyorogva nyitottam ki a bejárati ajtót, mert az illető mögül a napsütés égette szemem.
- Azt hittem, már be sem engedsz!- mondta Gemma hangján az illető. Szóval a nővérem jött zaklatni.
- Neked is jó reggelt!- mosolyogtam arcába és beengedtem.
- Ja, hogy aludtál? Bocsi!- húzta oldalra száját. - Fúj, Harry! Mi ez a szag? Mikor szellőztettél legutoljára? És az a boros üveg? Tegnap buli volt és nem hívtál meg?? Kössz öcsi, tényleg!- vágta be a durcát.
- Gemm! Állj már le! Tegnap itt voltak a fiúk, beszélgettünk és iszogattunk, ennyi. Nem buli volt! Buli? Jaj, hagyj már! Elegem van a bulikból.- vetettem le magamat mellé, a kanapéra.
- Oké, oké!- mosolygott.
- Mi újság veled? Mi járatban a büdös öcsédnél?- kérdeztem kuncogva.
- Azért jöttem, hogy kiszellőztessek a büdös öcsémnél!- csapott térdemre és az ablakhoz sétált. Kitárta és beáramlott a friss tavasz végi, virág illattal átitatott levegő. A függönyök fellibbentek, Gemma tincseibe is bele kapott a szél.
- Te, Gemma!- kezdtem, amire felém fordult. - Neked miért lila a hajad?- kérdeztem, a legértelmesebb fejet vágva.
- Te, Harry! Muszáj mindenbe belekötnöd?- húzta fel szemöldökét, de szája körül ott bujkált egy óriási vigyor. - Meguntam a kéket. De lehet hogy, holnap mégis visszamegyek és kérek egy kis kéket az aljára. Szerinted?
- Öhm, nem tudom. Nekem ez jobban tetszik!- mondtam és elmenekültem Gemmától, öltözni. Hosszas válogatás után egy fehér pólót vettem át, és egy melegítőt. A hajammal is megpróbáltam kezdeni valamit, nagyon kis sikerrel. Ugyanúgy szerte ágazott, mint mikor felkeltem. A tükörből egy álmos, ébren álmodozó, nyúzott srác nézett vissza. Tegnap óta most először jutott eszembe a barna szem pár. Nem is tudom, mi ütött belém tegnap. Majdnem megcsókoltam! Bár nem ellenkezett, nem is szabadott volna, még csak gondolni se rá. Annyi barátságomat tettem tönkre mohóságommal, ezt nem szabad. Bár több mint barátság, nem tehetem meg vele ezt.
  Nem tudom, mi van velem, amikor Ő is ott van. Teljesen elvesztem a fejem, kiesik a kezemből az irányítás és nem tudok parancsolni a fantáziámnak. Legszívesebben mindig ölelném és csókolnám, csakhogy biztosan tudjam, teljes egésze az enyém. De tudom, hogy Ő barát. A legjobbak közül. Nem tehetem sem vele, sem magammal.
Unott fejjel baktattam vissza a nővéremhez, aki épp a konyhában sürgölődött.
- Jöhet rántotta és Gemma híres fahéjas kakaója?- kacsintott.
- Mindig!- nyaltam meg a szám, amikor Gemm lerakott elém egy nagy tál gőzölgő tojást és mellé egy nagy, hóemberes bögrében a barna, fahéj illatot árasztó csodát.
- Szakítottam Oliverrel!- bökte ki a nagy csendbe.
- Mi?- kérdeztem tele szájjal, fittyet hányva az illedelmességre. - De hát, hogy és mikor? Ó, megölöm azt a görényt, ha bármi rosszat csinált!- csaptam az asztalra indulatosan.
- Nem, Harry, nem csinált semmit. Egyszerűen már nem szerettem, és képtelen voltam becsapni. Így kellett lennie!- mondta halkan és a távolba meredt. Tudom milyen érzés. Szörnyű. De Olivernek is jobb, hogy megtudta időben az igazságot.
- Sajnálom!- fogtam meg a kezét. Bólintott, de szemébe könnyek gyűltek. Olyan szép volt. Fáj, hogy így látom, mégis szép volt.
- Én is.- nyelte vissza könnyeit és mosolyt erőltetett az arcára. - Mesélj öcskös, mizu veled? Csajok? He?- váltott témát.
- Ne már Gemma! Mindig ezzel jössz... Annyiszor elmondtam már, hogy ha valami alakul akkor szólok, de nem foglak minden nagyobb szív dobbanásomnál riadóztatni!- sóhajtottam szemforgatva.
- Tudom, tudom! De csak van valaki. Nehogy azt hidd, hogy nem látom! Süt a szemedből!!- mutogatott nevetve a szememre, hogy majdnem kiszúrta őket.
- Jó, igen, lehet, hogy bejön valaki, na és?!
- Na és???? Igenis nagy dolog! Avass be mindenbe! Aranyos? Kedves? Szép? Vicces?...- kapott az alkalmon és az összes jó tulajdonságot a világon, felsorolta.
- Az!- húztam el a szám. - Gyönyörű barba haja és barna szeme van. Mindig vidám, és sokat nevet, ami megnevettet engem is. Tudod ki ő!- emeltem rá szemeimet. Gemma zöldjei kikerekedtek.
- Ismerem?- képedt el
- Személyesen nyilván nem. Emlékszel arra a lányra, akivel a Remember to yesterday?-ben voltunk?!
- Hát persze. Hogyne emlékeznék!- mondta sejtelmes hangon. - Igazad van, gyönyörű lány. Mindenben igazad van Hazz. De hol itt a baj? Nem úgy van, hogy nincs barátja?
- Gemmz, nem így megy ez!- kezdtem és elmondtam neki a történetet elejétől a végéig. Hogy elmentem hozzá, hogy nála aludtam, hogy tegnap itt volt, sőt a majdnemcsókot sem hagytam ki, pedig Gemmának ahhoz semmi köze.
- Ez így tényleg más...- húzta el száját. - Tanácstalan vagyok, öcsi! Nagyon furcsa helyzet elé kerültél, de én a helyedben tennék egy próbát. Hátha! És ha rosszul sül el?... Arra nincs esély! De most mennem kell! Vár a munka!- kacsintott és felkapta táskáját.
- Köszi, hogy kiszellőztettél!- nevettem, majd magamhoz öleltem a nővéremet. - Köszönök mindent, Gemmz!
- Szerezlek Hazz!- nyomott puszit arcomra, majd kiviharzott az ajtón.
   Elhatároztam megfogadom Gemm szavát, és teszek egy próbát. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt és fogat mostam. Felvettem egy egyszerű pólót, hozzá fekete farmer és bakancs. Fejemre kivételesen sapkát húztam, és minden lehető imával könyörögtem az égieknek, miszerint, csak most ne találkozzak rajongóval. Biztonságosan elhagytam a házat és rögtön autóba ültem. Nem lakott messze tőlem, így pár perc kocsikázás után le is parkoltam a nagy társas ház előtt. A motort leállítottam és a csendes magányba burkolózva gondoltam át, miért is vagyok itt és mit is akarok mondani. A fejemben számtalan átlátszó csajozós szöveg megfordult, de tudtam ide más kell. Ez nem az a helyzet. Halkan csúsztam le az ülésről a betonra, majd bezártam az autót. Megigazítottam a ruhám, ráztam egyet a sapka alól kandikáló tincseken. A házba a bejárás jelenleg egyszerű volt, mert a kapu teljesen nyitva állt. Fellépdeltem a negyedik emeletre, megköszörültem a torkom és nagy levegőt vettem. Csengettem…

Sziasztok!

Meg is érkezett az újabb fejezet, bár egy kicsit szokatlan időben! Azért hoztam most, mert szombaton, következik a NAGY FORDULAT!!

Emlékeztek? Az volt a bevezető szöveg, hogy lesz 10 fejezet, ami után egy átkötő fejezet, amiben azt írom le, amiről más blogok szólnak. De ezt bővebben kifejtem szombaton!

Legyetek jók és érezzétek a hosszúhétvégét, és tartsatok ki évvégéig, már nincs sok!

És így a végére, de nem utolsó sorban, sőt! AZ OLDAL ÁTLÉPTE A 2000 OLDALMEGJELNÍTÉST, AMIÉRT ELMONDHATATLANUL ÉS LEÍRHATATLANUL HÁLÁS VAGYOK!!! NAGYON KÖSZÖNÖÖÖÖÖM, IMÁDLAK TITEKET!

Remélem nem okozok csalódást!

Bezz, xx