~ 6. Moment ~

High way to hell! Énekelte önfeledten Brian Johnson, az AC/DC énekese, amire nekem akaratlanul is felpattantak szememim. Ma van a napja. Ma van a premier.
  Verőfényes tavaszi délelőttöt jósoltak, így nem kellett félnem, hogy esetleg fáznék a ruhámban. Kitakarózva nyúltam végig az ágyamon, és átgondoltam a teendőimet. Óvatosan ültem fel, mert a fejem egy picit fájt, így egy kis reggeli nyújtózkodással vette kezdetét a napom. Lábaimat a selymes szőnyegre raktam, majd rájuk nehezedtem teljes súlyommal és így indultam hunyorogva a fürdő fele. Arcot mostam és a komódra támaszkodva, a tükörben kezdtem szemlélni magam. Először végignéztem az arcomon és a hajamon. Váll alá érő, szinte fekete hajam csillogva omlott a hátamra, még sem szerettem. Utáltam hogy ennyire snassz és egyszínű. Hiába volt fazonra vágva, hiába mondta mindenki hogy csodálatos, én nem szerettem. El is határoztam hogy valami szín viszek bele, de erre még nem került sor, sajnos.
   Aztán áttértem a szememre. Mandula vágású, picit kerekebb kakaó barna szempár pislog vissza rám. Álmos karikák húzódnak alatta. A vonásaim egyenesek voltak és még fiatalságot tükröznek.
  Mosolyra húztam a szám és előbújtak a nevető gödröcskék. A szám íve szabályos félkör volt.
  A nyakamban szokásosan az aranyláncom lógott, még születésemkor kaptam a nagyimtól, aki mára már eltávozott az élők soraiból. Részben az ő emlékére hordom, de persze gyönyörű lánc.
   Levettem a pizsamám és egy kusza kontyba kötöttem fel a hajamat a fejem tetejére. Beléptem a zuhanyfülkébe és hagytam hogy a meleg víz, akár egy mágnes ragadja magával kételyeimet, gondjaimat és minden rosszat. Azt akartam hogy letisztulva és őszinte mosollyal léphessek a nagyvilág elé, úgy hogy ez a mosoly egy életen át tartson. Beszappanoztam magam a fahéjas-almás illatú tusfürdőmmel, mely mindig friss burkot képez körülöttem. Hajamra ápoló sampont tettem, mely csillogóvá varázsolja percek alatt. Beledörzsöltem a fejbőrömbe a fehér masszát, és amikor már egy merő hab volt mindenem, lemostam magamról a szomorúsággal áztatott buborékokat. Felfrissülve léptem ki a zuhanyfülkéből és gyorsan magamra tekertem egy törölközőt, mielőtt átjárna a hideg. Megtörölköztem és felfrissülve öltöztem fel, egyenlőre egy egyszerű otthoni szerelésbe. A konyhába sasszéztam, kávét csináltam és ettem egy melegszendvicset. Kell az energia. Délután egyre kell elkészülnöm, addig viszont időm, mint a tenger. Beültem a TV elé és ölembe húztam a laptopom és megnéztem a kedvenc oldalaimat. Dasie magánblogján végig futtattam a szemem, kommenteltem, aztán ugrottam a hírszerző oldalra. Harry Styles újra Londonban bulizik!! mik ezek a címek? Komolyan. Kit érdekel hogy hol bulizik Harry? Nem mindegy hogy Los Angeles vagy London? Csak felidegesítem magam, úgyhogy el is mentem erről az oldalról. Közösségi oldalak dögivel. Mindegyiken bekövettem, visszajelöltem aki ezt igényelte, megnézegettem a képeket, és kiléptem minden honnan.
Eszembe jutott, hogy a mai napom az utolsó, amit "szingli"-ként élek. Ezek után függni fogok sokaktól, és nem élhetek majd átlagos életet. De hát én akartam nem?!
A tekintetem a halkan zümmögő készülékre szegeztem. Valamelyik idióta romantikus sorozat ezervalahanyadik részével boldogították a nézőket. Nem lehet a mai napom gondtalan és csak az enyém?? Azt is kikapcsoltam és egyúttal el is dőltem a kanapén.
   Gondolatlepkék lepték el a fejem, mind azt akarva, hogy bebábozódásukkal tönkre tegyék a mai napom. Nem akartam arra gondolni hogy mi lesz ezután. Hogy hogy lesz. Annyi mindent hallani manapság. Mindenki aki ismert lesz, eleinte odavan a felhajtásért, a kiszolgálásért és az első osztályú életért. Aztán megveri a fotósokat, az italhoz vagy a kábítószerhez nyúl és tönkre teszi magát. Mi lesz velem? Ki fog majd figyelmeztetni, hogy nem helyes amit csinálok? Ki lesz az, aki nem a hírnevemet akarja, hanem engem? Ki?
  Eluralkodott rajtam a pánik. Nem lehetek tömeg cikk a bevásárlóközpontban, amit az emberek semmi pénzért vesznek meg. Nem állhatok be a sorba, ahol tönkretett emberek várják, a már-már megváltó, halált. Nem lehet ez a vége. Próbáltam újra egyenletesen lélegezni és remegő kezemet a térdemre raktam, csak hogy ne remegjen tovább.
- Zozi! Butaságokat gondolsz! Természetesen semmi ilyesmi nem fog sem veled, sem senkivel történni. Idiótaságokat kombinálsz! Minden a legnagyobb rendben lesz. Nyugodj meg, semmi baj!- suttogtam magam elé többször is, mire sikerült kiűznöm magamból a gonosz lepkéket. Nem szabad aggódnom. Tilos.

        Dasie teljes harci díszben állt az ajtóm előtt. Csillogó arcát látva az összes kételyem elúszott, az elkövetkezendő idők "Hogy lesz?" kérdésével kapcsolatban. Tudtam hogy Dasie vigyáz rám, akár egy angyal.
- Így lesz a hajad?- kérdezte Dasie amikor már a sminkem is elkészült.
- Nem, szeretném úgy fonatosan kontyba, tudod?!- mondtam ő pedig bólintott. A fésűt végigfutattam tincseimen és gumikkal, csatokkal meg némi hajlakkal tudta csak tökéletesre készíteni. Mindketten ittunk még egy pohár vizet, majd elhagytuk a lakást.
- Das! Én nagyon izgulok!- fújtam ki a levegőm már az autóban.
- Hát még én! Az lány, aki a legjobb barátnőm, testvérem, mindenem FILMSZTÁR lesz! El sem tudod képzelni mennyire büszke vagyok!- mosolygott rám, majd átölelt. - Semmi ok az aggodalomra.

       

~ Két nappal később ~

- És köszöntsék nagy szeretettel Zozit, a Villámcsapás egyik főszereplőjét.- harsogta Michaela Withe, a Remember to yesterday? reggeli műsor vezetője.
- Jó reggelt!- köszöntem és remegő lábakkal fogtam vele kezet.
- Kérlek foglalj helyet!- mutatott egy kényelmes fotelre, ami megváltóként hívogatott magához. Ahhoz mégsem volt arcom, hogy csak úgy levágódjak, így egy óvatos, nőies mozdulattal vetettem véget az ideges álldogálásnak. Michaela velem szemben szintén egy fotelben helyezkedett el.
- Izgatottnak és idegesnek látszol! Nyugi nem harapok.- mosolygott barátságosan.
- Igen, elég új ez még nekem. De kezdek megnyugodni, szóval...- kezdtem feszengve, de a mondat végére úgy éreztem egy mosoly sokkal többet elmondana, így felöltöttem 1000 Wattos mosolyomat.
- Mesélj! Milyen volt a bemutató? Olvastam ám az interjút, nagyon érdekes!- csillant fel Michaela szeme.
- Köszönöm!- mosolyodtam el. - Nagyon jól éreztem magam. Tudtam hogy ott áll mellettem két csodás hölgy, ami megnyugtató, és bíztató is volt egyben. Hihetetlen örömmel tölt el, hogy alkottunk valamit, ami másoknak is tetszik. Eddig szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam és ami nem volt az, abból is tanulni lehet. Csodás érzés.- mondtam kevésbé feszengve.
- Mondanál pár szót magadról? Csak a fontosabbakat?
- Természetesen! Itt, Londonban élek, egy pici lakásban. A családom egy másik országban lakik, így keveset látjuk egymást!- nem akartam belebonyolódni a részletekbe, miszerint három év után nem rég találkoztunk először.- A legjobb barátnőm, viszont pár utcányira lakik tőlem, így vele nagyon szoros a kapcsolatom. Leginkább a színészet, ami lekötött a szabadidőmben, de most már újra az olvasás és a zene hallgatás a hobbim, ha lehet így fogalmazni. Naponta eljárok mozogni, akármennyit is, muszáj. Mindezek mellett imádok filmeket nézni és azokkal lenni akik sokat jelentenek nekem. Talán ennyi ami fontos lenne!- fújtam ki a levegőt és tényleg kezdtem úgy érezni, hogy felszabadulok. Most néztem csak igazán körül az óriási stúdióban. Ahol a műsor folyt színes falak, fotelek, asztalok voltak. Ahonnan viszont a nézők néztek le ránk, vasállványon álltak a, már ránézésre is kényelmetlen, székek. Sok- sok csillogó szempár csak úgy itta szavaim.
- Ez csodás! Én is nagyon szeretek olvasni! És mondd kaptál már valami rajongói üzenetet?
- Hogyne kaptam volna! Tegnap egy nagyon kedves lány írt nekem, hogy imádta a filmünket, és minden álma hogy találkozzon velem. Megmosolyogtatott. Innen is üzenem neki, hogy beváltjuk az álmát!- mosolyogtam abba a kamerába, ami éppen az arcomat vette.
- Kedves tőled, hogy így odafigyelsz erre. Szerinted hogyan fogsz reagálni a rajongói üzenetekre? Jóra is, rosszra is.
- Szerintem ez kiszámíthatatlan. Eleinte abban is kételkedtem hogy valakinek tetszeni fog a film, úgy hogy engem az is nagy örömmel tölt el, ha valaki megnézi és mosolyogva jön ki utána a moziból vagy alszik egy jót a kanapén. Soha nem álmodtam ekkora hírnévről, és arról sem, hogy valaki a rajongóm lesz. Ha mégis van így valaki, nagyon köszönöm neki a támogatást és minden mást is. Aki pedig nem fogja kedvelni a személyemet, a játékomat, én nem fogom kényszeríteni hogy szeresse meg. Szerintem ez így korrekt.
- Annyira természetesen beszélsz, az ember el sem képzelné, hogy annak filmnek vagy a főszereplője ami elsöprő sikert aratott a fiatalok körében. Mit gondolsz mennyire gondolkodtatja el az embereket a film? Mennyi üzenetet tartogat nekik?- kérdezte komolyra fordítva a szót.
- Amikor először olvastam a forgatókönyvet, úgy éreztem még egyszer el kell olvasnom. Rögtön összeállt a fejemben egy teljes gondolat menet, ami szerint játszani szeretnék. A történet több szálból fonódik össze, és mindegyik szálat rendesen végig kell vinni, a színjátékkal is. Maga az alap ötlet, az hogy ráébresszük a fiatalokat arra, hogy az élet egy szempillantás alatt megváltozhat, a legváratlanabb időben is. Ha nem is teljesen, szinte végig a saját történetem lebegett a szemem előtt.- mondtam.
- El vagyok ájulva. Annyira művelt és természetes vagy. Komolyan hihetetlen, hogy te ugyanaz a lány vagy akit a vásznon láttam. Pontosabban nem is ez a fura, hiszen a filmben is annyira természetesnek látszol. Hanem az, hogy most itt ülsz és ugyanolyan nyugodtságot sugárzol, és békét. Árad belőled a szeretet.
- Hát, köszönöm.- mondtam szerényen.
- Tudod itt ebben a műsorban van egy fajta szokás!- kezdte és a nézőtér felmorajlott. - Minden műsor alkalmával meghívunk egy hírességet, hogy ő is kérdéseket tegyen fel neked. Elérkezett a pillanat, hogy üdvözöljük a kezdő riportert.- mondta és átinvitált egy másik kanapéra. A kanapéval szemben egy fehér függöny állt mozdulatlan. Hirtelen felfele kezdett húzódni. Egy lábra számítottam, majd fokozatosan előtűnő híresség arcára, ehelyett három tornacipő és két velúr bakancs bukkant ki a függöny mögül. Szakadt farmerok és öt ismerős arc.

- Úristen!- kaptam a szám elé, hogy elfojtsak egy kitörni kívánkozó sikolyt. A One Direction ült velem szemben.
- Szia Zozi!- köszönt kedvesen Liam.
- Sziasztok..!- hebegtem halkan.
- Csak nem bele trafáltunk a közepébe és egy óriási rajongóhoz van szerencsénk?- nevetett Michaela.
- De bizonyhogy!- szegtem le a fejemet elpirulva.
- Rajongóóó!- pattant fel Louis és nevetve megölelt. A többiek is hasonlóan tettek.
- El sem hiszem hogy itt vagytok! És én is. És találkozom veletek. Uramisten...- fújtam ki a levegőt.
- Csak hogy én is rajongjak egy picit. Imádtam a filmet! Elképesztő volt!- mondta bíztató mosollyal Niall.
- Mindannyian odáig vagyunk érte!- biztosított halkan Zayn, és kijelentését mély egyetértésben nyugtázták a többiek.
- Örülünk, hogy eljöttetek és ezek szerint, nem kis örömet okoztatok Zozinak.- mosolygott Michaela. - Kezdhetitek a könnyebbekkel!
- Oké, akkor én kérdezek először.- mondta izgatottan Harry, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. - Azt láthattuk hogy rajongó vagy, de azt nem tudjuk kit szeretsz a legjobban! Rajta ki vele!- húzódott ördögi vigyorra arca.
- Ez is a könnyű kérdések közé tartozik?- kérdeztem megrökönyödve, mire a közönség halkan felnevetett. - Igazándiból nincs olyan akiért jobban rajonganék, mert mindegyikőtökben mást szeretek, és másképpen. Eldönthetetlen.
- A válasz...- csapkodta térdét Louis, Liam és Niall, dobpergést utánozva. - Helyes!- fejezte be Harry és Zayn kiabálva.
- Akkor most én jövök! Van állatod?- kérdezte Niall.
- Természetesen! Van otthon egy kutyusom. És itt Londonban nincs sajnos, mert egy lakásban élek, oda pedig nem lennék képes állatot bezárni.
- Teljessen igazad van!- bólogatott Zayn. - Mit tennél ha már csak egy heted lenne az életből?
- Húú, szerintem hazamennék a családomhoz és velük lennék. Együtt elmennék olyan helyekre, ahova már régóta vágyunk és csak együtt lennénk.
- Én tuti fociznék egy jót!- szólt közbe Louis. - És mit ennél most? Mert én nagyon éhes vagyok.
- Most mit ennék? Egy jó nagy adag gyümölcssaláta mindig jól esik!- nevettem.
- Fiúk! Nem akartok játszani valamit?- kérdezte Michaela kedvesen.
- Miiiit?- kérdezte Louis elhúzva az i betűt.
- Mondjuk olyat, hogy az nyer aki a legtöbb kérdésre tudja a választ Zoziról!- mosolygott a barna hajú műsorvezetnőhölgy. - Üljetek körbe és aki elront egy választ, az kiesik, aki pedig nyer az kap egy puszit e gyönyörű lánytól!- mutat rám, amire pír önti el arcom. Bólintok és a fiúk izgatottan ülnek körbe.
- Első kérdés tiéd Liam! Hol lakik jelenleg?
- Londonban!- kiálltja Liam, mintha időre menne a válaszolgatás. Bólintok, amit Lee egy apró örömtánccal nyugtáz.
- Niall, te következel!- mondta, mire a szőkeség összecsapta kezeit és összedörzsölte őket és farkasszemet nézett Michaelaval. - Hány éves?
- Természetesen 17!- bólintott Niall, amire elnevettem magam, hangosabban a kelleténél.
- Niall kiestél sajnos! Zozi már betöltötte a 19-et!- biggyesztette le a száját Michaela.
- Mi? Dehogy! Csak nézz rá! Ne öregítsd már, főleg ne élő adásban!- mutogatott rám Niall komolyan, amire tényleg nem tudtam abba hagyni a nevetést.
- Niall, én tényleg 19 éves vagyok!- mondtam egy nagy levegővel lenyugtatva magam.
- Nem hiszem el. De hát… Ó a francba!- mondta és kiült a körből, még mindig hitetlenkedő arccal.
- Louis! Olvasna vagy lovagolna inkább?- jött a következő kérdés.
- Lovagolna! Mindenki lovagolna!- jött a helytelen válasz. Pedig szeretek lovagolni.
- Lou te nem is tudsz lovagolni!- szólt be neki Zayn.
- Mert te tudsz!- grimaszolt vissza a kócos fiú.
- Louis, sajnos a te válaszod sem volt helyes! Zayn, most te jössz! Ez volt az első filmje?
- Ühüm!- bólogatott.
- Helyes! Harry, a te kérdésed pedig… Milyen állata van Zozinak, ha van egyáltalán?- kérdezte ravaszul Michaela.
- Van állata, még hozzá egy kutya.- mondta Hazza nyugodtan.
- A válaszod tökéletes. Az első körben Niall és Louis kiesett. Jöhet a következő kör. Liam, Zozi vegetáriánus?- nehéz kérdés.
- Szerintem igen! Árad róla az állatok iránti szeretet, szerintem képtelen lenne megenni őket!- nézett felém, mire nemmel intettem.
- Nem vagyok vegetáriánus, és bár tényleg imádom az állatokat, nem tudnék hús nélkül élni!- mondtam, amire leghervadt a mosoly az arcáról és kiült a körből.
- Harry! Számított arra, hogy híres lesz?
- Nem.- intett Hazza.
- Akkor Zayn, te következel! Te egy nehéz kérdést kapsz, olyat amit nem mondott el. Melyik színt választaná, a narancssárgát vagy a pirosat?
- Hú!- turt tökéletesen beállított hajába, ami ezután is tökéletesen állt. - Szerintem a pirosat. Olyan romantikus alkat, nem?- nézett a fiúkra, akik válvonogatással válaszoltak.
- Az vagyok, de a narancssárgát választanám. Nem szeretem a pirosat!- nevettem.
- De hát… Nem máár!- nevette ki magát.
- Úgytűnik Harry, te leszel a szerencsés nyertes! De előtte egy még nehezebb kérdésre kell válaszolnod!
- Vállalom!- mondta Harry, mintha egy élet- halál párbajt kéne vívnia, értem. Megmosolyogtatott.
- Szerinted Zozi hány gyermeknek szeretne életet adni?
- Soknak! 4-nek, körülbelül.
- Honnan tudtad?- pattantam fel.
- Tipp volt!- mondta pimaszul. Beletörődve bólintottam, majd lábujjhegyre állva arcára nyomtam egy puszit. Bőre selymes és puha volt. Jóleső mosoly húzódott arcára és tekintetünk egy pillanatra
összekapcsolódott. Mégis az a pillanat, olyan gyorsan elúszott, mint egy menekülő hal, a vízben.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek és itt voltatok!- mondta Michaela Withe, majd kezet fogott mindegyikükkel, mi pedig egyesével hagytuk el a felvevő teret.
- Ez király volt!- pacsiztak egymással a srácok, és elindult ki- ki a maga öltözője felé.
- Zozi, nem jössz be egy kicsit? Beszélgessünk már!- hívott Liam, és hát egyszer élünk alapon rábólintottam ajánlatára.
- Megyek!- húztam széles vigyorra arcom, majd beléptem az öltözőjükbe, ami csak pár óráig volt az övék, mégis úgy nézett ki, mintha legalább három éve ott laknának.


Sziasztok!
Ismét hosszú kimaradás után, de megérkeztem. Sajnálom, de elég húzósra sikeredett az elmúlt időszakom, szóbelik és most a főpróbahét a színházban. A szóbelik jól mentek, az egyik olyan sikeres lett, hogy fel is vettek, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Remélem nektek is jól telt ez az elmúlt hét és kiélvezitek a holnap rövidségét.
Innentől a fiúk, vagy legalább is Harry minden részben megfordul és remélem elnyerte a tetszéseteket, ez a rész.
Köszönöm a közel 1200 oldalmegjelenítést, nagyon aranyosak vagytok!
Komizzatok, írjatok chat-be és legyetek jók!

Remélem nem okozok csalódást!

 Berry, xx